Mohos Gábor püspök atya, 2024. június 16-án, vasárnap 10 órakor a nagymisén ünnepelte ezüstmiséjét a Szent István Bazilikában.
A misén 4 tagú delegáció vett részt.
Michael Wallace Banach apostoli nuncius a Szentatya személyes magyarországi képviselőjeként Ferenc pápa nevében köszöntötte az ünneplőket, biztosítva őket a Szentatya közelségéről és imáiról, és átadta apostoli áldását.
Beleszeretni Istenbe a legnagyobb szerelmi történet, keresni őt a legnagyobb kaland, megtalálni a legnagyobb nyereség.
Képgaléria: https://photos.app.goo.gl/YnNYRcDKyEqM5PVf9
Magyar Kurír cikke: Beleszeretni Istenbe a legnagyobb szerelmi kaland – Mohos Gábor ezüstmiséjét ünnepelték Budapesten | Magyar Kurír – katolikus hírportál (magyarkurir.hu)
Facebook: https://www.facebook.com/share/p/RYE9Wn5M5UDJYi9t/
Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
Megtelt a Szent István-bazilika Mohos Gábor püspök ezüstmiséjén – ünneplő hívekkel, családtagokkal, barátokkal, ismerősökkel.
Erdő Péter bíboros a homíliájában a következőképpen méltatta Mohos Gábor püspököt:
1973. szeptember 11-én született Budapesten. Katolikus nevelését szüleinek és olyan papi egyéniségeknek is köszönhette, mint a Pannonhalmán tanító bencés atyák, vagy György Attila sashalmi plébános úr, aki a maga idejében kiváló katekéta és tankönyvszerző volt. Esztergomban szentelték pappá 25 évvel ezelőtt 1999. június 19-én. Közben már kispapként Rómában tanult, a Római Egyházmegye nagyszemináriumában készült hivatására. Közben a Pápai Gergely Egyetem kurzusait látogatta. Szentelése után egy évig Szentendrén volt káplán, majd a Pápai Magyar Intézet ösztöndíjasaként ismét Rómában tanult, ekkor szerzett licenciátusi fokozatot erkölcsteológiából.
Lelki és teológiai kérdésekben sohasem csupán az egyes esetekkel foglalkozott. Érdeklődése a mélyebb összefüggések felé fordult. Ezért tanulmányozta a bűn struktúráinak kérdését. Ez olyan téma volt, amely a 2000-es évek elején a Tanítóhivatal megnyilatkozásaiban is megjelent. Azt csak szélsőséges irányzatok vallották, hogy maga a bűn strukturális társadalmi valóság, és hogy éppen ezért a forradalommal a közösség megigazulása is elérhető.
Hazatérése után Gábor atya ismét káplán lett a Rózsák terén. Onnan került érseki titkárnak 2003-ban a főegyházmegyei hivatalba. Itt nagy intelligenciával és lelkiismeretesen látta el szolgálatát. Amikor 2008-ban a Szentatya a püspöki konferencia akkori titkárát, Német László verbita atyát, – aki jelenleg belgrádi érsek –, püspökké nevezte ki, hirtelen felmerült a probléma, hogy ki legyen Magyar Katolikus Püspöki Konferencia új titkára. Ekkor a püspökké frissen kinevezett előd habozás nélkül Mohos Gábort ajánlotta. Jómagam meglepődtem ezen. Egyrészt azért, mert eszembe jutott, hogy nehéz lesz őt pótolni a főegyházmegyei hivatalban. Másrészt azért, mert voltak ugyan viszonylag fiatal püspökök vagy papok a konferencia titkárai között az előző időkben, de azok kinevezésükkör már legalább 30-as éveik végén jártak, Gábor atya pedig még be sem töltötte a 35. életévét. Ehhez képest 10 éven keresztül példás gondossággal, az Egyház szabadsága, igazi értékei és érdekei iránti elkötelezett szeretettel töltötte be hivatalát. Gazdag tapasztalatokat szerzett a világi hatósággokkal való tárgyalások és a nemzetközi kapcsolatok terén egyaránt.
Mindeközben megőrizte szerény stílusát és azt a szokását, hogy az életet, az Egyház intézményes életét is, amelyet ismert, megértett és szeretett, a hit szemével nézte.
Közel álltak hozzá a lelkiségi mozgalmak. 2016-tól még karizmatikus személyi plébániát is vezetett. Ma is elkötelezett résztvevője és kezdeményezője a közös imádságoknak, szentségimádásoknak és olyan lelki programoknak, amelyek minden nemzedéket vonzanak. Ehhez ad különleges lehetőséget számára társszékesegyházunknak, a Szent István-bazilikának a plébánosi tisztsége.
Segédpüspöki kinevezése 2018 őszén történt. December 8-án a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén szentelhettük fel őt. Ekkor már javában készültünk az Eucharisztikus Kongresszusra. Olyan embereket, világiakat és papokat kerestünk, akik szívvel-lélekkel, hozzáértéssel végzik a szervezés hatalmas munkáját. Fábry Kornél atya volt a kongresszus főtitkára. De szükség volt egy olyan személyiségre is, aki egyrészt lelkileg átérzi az ügy lényegét, másrészt átfogja a bonyolult szervezői, gazdasági, politikai és személyzeti feladatokat is. Gábor püspök atya szerény határozottságával döntő módon hozzájárult az Eucharisztikus Kongresszus sikeréhez. Ma is tapasztaljuk, hogy korunk félelmei, feszültségei, nehézségei között hiteles útmutatóként áll a rábízottak élén, segíti a főegyházmegye, a magyar egyház, számos feladatában pedig az európai egyház és a világban élő magyar katolikus közösség életét.
Ezüstmise idején az ember még óvatosan fogalmaz. Egy munkás papi élet kellős közepén még nehéz mérleget vonni. De hálát adni a Gondviselésnek már lehet. Köszönetet mondunk Krisztusnak, akitől a küldetést kapjuk, aki apostolait erővel és kegyelemmel kíséri, fáradozásuk nyomán pedig gazdag termést ajándékoz Egyházának.
Kérjük Gábor püspök atya számára a Szentlélek kegyelmét, védőangyalainak hathatós támogatását, hogy minden helyzetben bizalommal mondhassa el püspöki jelmondatát: „Ki olyan, mint az Úr, a mi Istenünk?”