Augusztus 5-én 10 órakor a nagyrévi komp elindult, mint mindig. Ezúttal azonban minden valahogy más volt. Mert nem a túloldalon kötöttek ki, hanem a Tisza közepén. És nem autókat hordozott a komp, mint rendesen, hanem a vizek szerelmesének, Kálmán László rendtársunknak a hamvait és a gyászolókat.
Amint a komp a folyó közepén elpihent, kezdetét vette a gyászszertartás, melyet Szentmariay Tibor rendtársunk vezetett. Homiliájában kiemelte, hogy a gyászon és a szomorúságon felülkerekedik annak öröme, hogy László most is él, és amikor mi is átlépünk az örök élet kapuján, viszontlátjuk őt és egyéb szeretteinket is. Ezután a távollévő Novák György nagymester búcsúzó szavait tolmácsolták.
Amíg a hamvakat leeresztették a mélybe, a hozzátartozók által a vízbe dobott virágok önkéntelenül is hajórajba rendeződtek, és flottában úsztak lefelé a folyón. Az ártéri fák, mint egy gótikus katedrális falai adták meg kétoldalról a kellő díszletet. De felül nyitva volt az ég – ahol most már Kálmán rendtársunk lelke is szabadon örvendezik együtt az Úrral.
A búcsúztatón a rendet Tiboron kívül 3 fős rendi delegáció is képviselte.
Fotók:https://photos.app.goo.gl/sNYRM4pBdQKQx4v59